ÚJKÉR TÖRTÉNETE

A község a Kisalföld és az Alpokalja  találkozásánál foglal helyet, a Kardos-ér és Metőc patak vízgyűjtő területéhez tartozik. Lakóinak száma kb.1000 fő. A falu négy település egyesítésével jött létre.

Makkoshetye falut 1928-ban egyesítették Alszoporral, majd 1948-ban  Felszopor néven egyesítették Felszoport és Alszoport. 1950-ben, a tanácsrendszer kezdetekor ezt az egyesített falut csatolták Ujkérhez. Ekkor még külterületei is voltak: Kokas-major, Margit-major, Sági-kút és a Veremszeri-major. A majorok mára megszűntek.

Alszopor, Felszopor és Makkoshetye kisnemesi  falvak voltak. Al(só)szopor 1277-ben szerepel először “Villa Zupur” néven, míg Fel(ső)szopor falut 1264-ben említi az első ismert forrás “Terra Zupur” néven. Makkoshetyét 1313-ban “Hege” néven találjuk először hiteles forrásokban.

Ujkér első ismert említése 1237-ből származik, “Quer” néven, majd 1406-ban “Wyker”-ként írják. Földjeit a XV.században a Kanizsayak, majd a Rozgonyiak, néhány évtized múlva újra a Kanizsayak birtokolták. 1536-ban a Nádasdyak lettek a birtokosok Kanizsay Orsolya és Nádasdy Tamás házasságkötése eredményeképpen. Ebben az időszakban megyegyűléseket is tartottak itt, sőt 1560-1590 között megyehàzat tartottak fenn a faluban a Nádasdyak. A XVII. század második felében a török háborúk miatt katonafaluvá vált község robotmentességet és más kiváltságokat kapott a földesúrtól.

1677-ben a falu a Széchényi grófok tulajdona lett, akiknek már ekkor volt majorhàzuk a faluban.
Már a reformkorban postakocsi-állomás volt a ma üresen álló Tengölics-vendéglő a főút mellett( Sopron, Szarvas vendéglő –  Balatonfüred-hajókikötő útvonal.). Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kapcsán a telkes jobbágyok földet kaptak, belőlük kerültek ki ezután a falu önálló, módos gazdái.

A XIX. század végétől 1945-ig a báró Sólymosy család birtoka volt a település nagy része.